Az első in vitro fertilizáció útján született gyermek 1978. július 25-én jött világra Angliában és azóta megközelítőleg 6 millió ily módon fogant gyermek követte őt. A megnevezés annak köszönhető, hogy a petesejt és a hímivarsejt találkozására nem a petevezetékben, hanem laboratóriumi körülmények között, egy tenyésztő edényben kerül sor.
Napjainkban az IVF már teljesen elfogadott, rutin eljárásnak számít. Ettől függetlenül nem garantálható, hogy minden egyes alkalommal siker koronázza a beavatkozást. Mielőtt ismertetnénk a sikeres kimenetelt befolyásoló tényezőket, vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent tulajdonképpen a „normális” termékenység fogalma , vagyis egy adott személy teherbeesésének valószínűsége a menstruációs ciklus során, amikor a partnerek egyikénél sem mutatható ki meddőség.
Spontán ciklus alkalmával a teherbeesés valószínűsége nem több, mint 20-25%. Tehát 100 – semmilyen fogamzásgátló módszert nem alkalmazó és rendszeres nemi életet élő – egészséges párból 20-25 nő esik teherbe az első próbálkozást követően. Mesterséges úton nehezen növelhető ez a megtermékenyítési arány.
Az IVF program résztvevőinek meg kell érteniük, illetve el kell fogadniuk, hogy esetenként a párnak ismételt, hosszú kezelésre lehet szüksége, mivel az IVF eredményessége a természetes úton történő megtermékenyítéséhez hasonló, azaz 20-25%-os. A fertilizációs program közben ugyanakkor rövidebb vagy hosszabb – bármilyen kezelés nélküli – szünetek beiktatására is szükség lehet azokban az esetekben, amikor a ciklusok nem megfelelőek az IVF-hez, vagy más okból kifolyólag nem alkalmazható a kezelés.
Fiziológiás körülmények között az ovuláció pillanatában a petesejt kiszabadul a petefészekből, majd a petevezetékben egyesül a hímivarsejttel és öt napos vándorlást követően megérkezik a méh üregébe. Sajnos előfordulhat, hogy számos okból kifolyólag – a petevezetékek organikus vagy funkcionális elváltozása, endometriózis, sikertelen inszeminációk, ismeretlen eredetű meddőség miatt – a petesejt nem képes eljutni a méhüregbe és a fentiekben vázolt megtermékenyítési folyamat egyáltalán nem jöhet létre.
Az in vitro fertilizáció alkalmával a petevezeték szerepét a laboratóriumban megteremtett körülmények veszik át. Itt kerül sor a petesejt megtermékenyítésére a gondosan előkészített hímivarsejtekkel, amit a pre-embriók tenyésztése, majd azoknak a méhnyakon keresztül a méh üregébe történő behelyezése követ.
Mivel kórházi beutalást nem igényel, az IVF-ET beavatkozást világszerte ambuláns körülmények között végzik el.
Legfontosabb fázisai nagyvonalakban a következők:
- A petefészkek gyógyszeres kezelése, kontrollált petefészek-stimuláció;
- A stimuláció ultrahangos és hormonális követése;
- Az érett petesejtek hüvelyen keresztül, ultrahangos kontroll mellett történő leszívása;
- A megtermékenyítés és tenyésztés folyamata
- Az embriók behelyezése a méh üregébe;
- A terhesség kimutatása.
A petefészkek gyógyszeres kezelése
Az elmúlt 20 év során több kezelési tervet is kifejlesztettek abból a célból, hogy a ciklus alatt a petefészkeket több (általában 6-12) jó minőségű, azonos érettségi fokú petesejt (oocita) termelésére ösztönözzék. A stimuláció korábban leggyakrabban alkalmazott módszere abból áll, hogy a petefészkek működését először leállítjuk (down-reguláció), majd hormonok beinjekciózása révén újraindítjuk az ovulációt. Ezzel a kezelési módszerrel megelőzhetjük a petesejtek idő előtti kiszabadulását a petefészkekből, illetve a kedvezőtlen hormonhatások kialakulását, amelyek negatívan befolyásolnák az embriók túlélését (és ennek következtében a teherbeesési arányt). Mivel ezen típusú stimulációkor gyakoribb a túlstimuláció valószínűsége, intézetünkben betegbarátabb protokoll a kezelés első lépcsője.
Az alkalmazott hormonkészítmények hasonlóak a női szervezetben a természetes menstruációs ciklus során termelődő hormonokhoz, így nincsenek káros hatásaik a női szervezetre vagy a follikulusban termelődő petesejtre nézve. A kezelés következményeként ritkán ciszták alakulhatnak ki a petefészekben. Bár kezelés nélküli hét alatt ezek a ciszták visszafejlődnek, de ebben az esetben a stimulációs kezelés felfüggesztésére van szükség. A kezelést akkor is meg kell szakítani, ha a petefészkek nem a várt módon reagálnak a hormonkezelésre és a follikulusok nem kielégítő módon fejlődnek. Az ovuláció kiváltására használt gyógyszerek egy részét tabletta, a többit pedig injekció formájában alkalmazzuk. A nőgyógyásztól kapott utasításokat követve a páciens az otthonában is elvégezheti a kezelés első fázisát, hiszen a stimulációra használt injekció döntő többséges öninjekciózásra alkalmas.
A stimuláció követése
A stimulációra használt hormonok (gonadotropinok) – amelyeket vizeletből nyernek vagy géntechnológiával állítanak elő az ún. rekombináns hormonok esetében – többszörös ovulációt képesek előidézni. A napi szinten alkalmazott gyógyszerek hatását részben a hormonszintek mérésével, részben ultrahangvizsgálatok révén szükséges ellenőrizni. A stimuláció adott napjától kezdődően – általában a 6. naptól – a párnak két-három naponta el kell mennie a klinikára, ahol a kezelés hatékonyságának kiderítése érdekében ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a follikulusok növekedését. A megfelelő rendszerességgel történő ellenőrzés révén követhető, illetve megbecsülhető a follikulusok száma, mérete, illetve növekedésük üteme. Amint a follikulusok elérik a szükséges méretet, a páciens előre meghatározott időpontban HCG (humán choriogonadotropin) injekciót kap. Ezzel érjük el a follikulusokban található petesejtek végső érési fázisát. A petesejtek leszívására (ultrahang vezérelt punkció ) körülbelül 35-36 órával a HCG injekció beadását követően.
Punckió (A tüszőfolyadék és a petesejtek leszívása)
A tüszőfolyadék és petesejtek (punckió útján), hüvelyen keresztül, ultrahangos kontroll mellett történő kinyerésének módszerét 1985 óta széles körben alkalmazzák. Ez a beavatkozás általános érzéstelenítést igényel, így az érzéstelenítést megelőző 6 órában már tilos bármilyen ételt vagy italt fogyasztani. Folyamatos ultrahangos követés mellett a follikulus falán keresztül egy vékony tűt vezetnek be. Ezután annak leszívott tartalmát egy zárt rendszeren keresztül egy steril gyűjtőcsőbe vezetik.
A leszívott tüszőfolyadékot az embriológus sztereomikroszkóp alatt megvizsgálja. Amennyiben petesejtet talál, azonnal belehelyezi azt egy – a páciens nevével ellátott – laboratóriumi tárolóedénybe, amely speciális tápoldatot tartalmaz. Az edényeket egy olyan inkubátorba helyezik, amely testhőmérsékletű és gáz halmazállapotú környezetet képes folyamatosan biztosítani és a hímivarsejttel történő megtermékenyítés pillanatáig tárolásuk ebben történik. Közvetlenül a petesejtek kinyerését megelőzően vagy a beavatkozás közben a férfi partner egy erre a célra kijelölt helyiségben ondómintát ad. A lehető legjobb minőségű sperma biztosítása érdekében 3-5 napos szexuális önmegtartóztatás szükséges. A megtermékenyítéshez a spermát laboratóriumi körülmények között készítik elő és néhány órával a punkciót követően egy cseppnyi ondót adnak minden egyes petesejthez, ezt követően pedig az edényeket visszahelyezik az inkubátorba. Az edények az inkubátorban egymástól elkülönített fiókokban tárolhatók, nagyon szigorú azonosítási szabályok mellett.
Az embriók tenyésztése
A megtermékenyülés nem egy másodperc alatt megy végbe, hanem egy sor biofizikai és biokémiai folyamat eredménye. Szoros egyesülésüket követően az anyai és apai kromoszómák átrendeződnek és létrejön a megtermékenyített petesejt, az ún. zigóta. A zigóta mindössze rövid ideig marad egysejtű állapotban, hamarosan megkezdődik osztódása és létrejön a pre-embrió.
Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a megtermékenyítés folyamata teljesen természetesen módon megy végbe a testen kívül is, ugyanúgy, mint normál körülmények között a szervezetben!
Az osztódás folyamata során az embrió mérete nem változik, mindössze az őt alkotó sejtek száma növekszik. Hetvenkét órával a sikeres megtermékenyítést követően az embrió eléri nyolcsejtes állapotát és ilyenkor már beültethető a méhüregbe.
Az embrió transzfere a méhüregbe
Az embriótranszfer (ET) egy egyszerű és fájdalmommentes, érzéstelenítést nem igénylő eljárás. A leggyakrabban a harmadik (más esetben a punkciót követő ötödik) napon egy vékony, egyszer használatos steril teflon katétert vezetünk be a méh üregébe. A beágyazódás valószínűségének növelése érdekében nem egy, hanem – a páciens kérését is figyelembe véve – több (legfeljebb három) embrió beültetésére kerül sor. Az embriótranszfer során kizárólag a teljes bizonyossággal megtermékenyült és szabályos fejlődést mutató pre-embriókat ültetik be a méhüregbe. Ezzel nem zárható ki a későbbi vetélés, szövődményes (kóros) terhesség, valamint a fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázata. Az utóbbi kizárásának céljából a terhesség első harmadában genetikai vizsgálat elvégzésére kerülhet sor. Az embriótranszfer befejezése után a páciens néhány órát ágyban pihen, majd hazamehet. A szám feletti, megfelelő minőségű embriókat kontrollált fagyasztással tartósítjuk.
Két héttel később vérből vagy vizelet terhességi tesztet végzünk és pozitív eredmény esetén 10 nappal később ultrahangvizsgálatra kerül sor. Ha a vizsgálat egyértelműen megerősíti a terhesség jelenlétét, a párt nőgyógyászhoz küldik a terhes nő nyilvántartásbavételének céljából.
Előnyök és hátrányok
Mit mondhatunk el az IVF-ET eljárás előnyeiről? Először is, a megtermékenyítés egyértelműen megerősíthető és a transzfer során kizárólag normális, jó minőségű embriók kerülhetnek a méh üregébe. Egy másik előnye az lenne, hogy még az ismeretlen eredetű meddőséggel járó esetekben is nagyon magas teherbeesési arány érhető el. Természetesen, mint minden beavatkozásnak, ennek is nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Az első említésre méltó szempont az, hogy a beavatkozás rendkívül drága eszközöket igényel, így a kezelés mindössze néhány központban végezhető el: a pároknak néha nagy távolságokat kell megtenniük ahhoz, hogy problémájuk megoldódhasson. Több embrió beültetése esetén megnő a többes terhesség kockázata, ami a koraszülés gyakoribb előfordulása miatt gondos követést igényel a terhességi időszak közepétől kezdődően. Végül, de nem utolsósorban azt is meg kell említenünk, hogy úgy a stimulációhoz használt minőségi gyógyszerek, mint maga a teljes eljárás nagymértékű anyagi áldozatot követel a meddő pár részéről.