A meddőség gyógyszeres kezelései

A megtermékenyítés előfeltétele a köztiagy, az agyalapi mirigy, a petefészkek és a méhnyálkahártya megfelelő működése.
A szükséges ismeretek és felkészülés hiányában a huszadik század közepéig a meddőség kezelése kísérleti alapon történt. Először 1945-ben alkalmaztak állati eredetű hormonokat a ciklus első felében a petefészek stimulációjára és ezek hatására  több petesejt és jó minőségű, megtapadásra alkalmas méhnyálkahártya jött létre. A hormonális kivizsgálási módszerek gyors fejlesztésének, az ultrahangos diagnózis robbanásszerű fejlődésének, valamint in vitro fertilizáció világszerte történő elterjedésének köszönhetően a gyógyszeres kezelés széleskörű használata nagy népszerűségre tett szert.
A meddőség hátterében álló ok leggyakrabban a petefészkek hormontermelési zavara, amelynek  a végső következménye az ovuláció hiánya lesz, de akár már endokrin szervek (pl. pajzsmirigy, mellékvese) kóros működése is kiváltó tényező lehet. Amint ismeretes, a női meddőség hátterében az esetek 25-30%-ában az ovuláció zavara áll, amelyek közül a legfontosabb a policisztás ovárium szindróma (PCOS), de különböző életmódbeli szokások, a túlzásba vitt sportolás és fogyókúra, a stressz, az elhízás is megzavarhatja a menstruációs ciklust és ennek következtében meddőséghez vezet. A peteérés hiánya gyógyszerekkel vagy műtéti úton hatékonyan kezelhető.

A prolaktinszint csökkentése

Több páciensnél is megfigyelhető az emelkedett prolaktinszint, amely a tejelválasztásért felelős hormon. Az esetek jelentős hányadában ennek funkcionális oka van (pl. a gyermek utáni erős vágy, stresszes körülmények, nem megfelelő pajzsmirigy működés, PCO szindróma stb.). A prolaktincsökkentő kezelés elkezdése előtt ki kell zárni az agyalapi mirigy esetleges hormontermelő daganatát. A rendkívül emelkedett prolaktinszinttel járó esetekben a mellbimbó váladékozása (tejszerű folyadék szivárgása) mellett az ovuláció (petesejtkilökődés) sem jön létre, a menstruáció elmarad és ennek következményeként kialakul a meddőség állapota.

Klomifén citrát kezelés 

A különböző gyógyszerek hatásmechanizmusát illetően elmondhatjuk, hogy ezek a vegyületek a középagyban (hipotalamusz) a női hormonokat (ösztrogén) felismerő receptorokhoz kötődnek, így közvetett módon serkentik a petefészek működését. Ezen gyógyszerek hatóanyaga a klomifén-citrát, amely már az 1960-as évek kezdetétől a petefészek stimulációjára világszerte alkalmazott gyógyszer. Ennek előnye abban áll, hogy szájon át alkalmazható és jelentősen alacsonyabb az ára a stimulációra használt más készítményekhez viszonyítva, valamint használata nem igényel intenzív klinikai megfigyelést. A kezelésre jól válaszoló páciensek kiválasztása komoly feladatot jelent a szakorvos számára;ellenkező esetben alacsony hatásfokkal és alacsony terhességi aránnyal kell számolni.

Sárgatest-elégtelenség

Az ovulációs zavarok fogalma tulajdonképpen gyűjtőfogalom, amelybe az ovulációt követően létrejött sárgatest funkcionális rendellenessége is beletartozik. Ezen problémák megelőzése érdekében petefészek stimulációt és/vagy a ciklus második felében progeszteron tartalmú készítményeket alkalmazhatunk. A legmodernebb készítmények a hüvelybe helyezhetők, megkerülve ezáltal a májat, így felszívódásuk általános mellékhatásuk nélkül történik és közvetlenül a méhnyálkahártyához kötődnek.

Hormoninjekciók

Ezek a gyógyszerek közvetlenül a petefészkeken fejtik ki hatásukat: olyan gonadotropin hormonokról van szó, amelyek injekció formájában alkalmazhatók. Ezeket leggyakrabban a menopauzában levő nők vizeletéből vonják ki, a legkorszerűbb gyógyszereket pedig – amelyek még mindig meglehetősen drágák -, géntechnológia alkalmazásával fejlesztik ki. Magas áruk ellenére ezeknek az ún. rekombináns készítményeknek számos előnyük van: használatuk akár 30-35%-kal is megnöveli a megtermékenyülés valószínűségét. Mivel a kezelés időtartama lerövidíthető, a költséghatékonyságuk igen optimális.

Mellékhatások

A gyógyszeres kezeléseket mellékhatások kísérhetik. Először is túlstimuláció (petefészek hiperstimulációs szindróma [OHSS]) léphet fel és petefészek ciszták is kialakulhatnak. A túlstimuláció enyhe formái (ezt enyhe alhasi fájdalom kíséri) spontán megszűnnek, míg a leggyakoribb vagy súlyosabb formák kizárólag megfelelő kezeléssel oldódnak meg, akár kórházi ellátást is igényelnek.A célzott terápia hiányában akár életveszélyes szövődmények is felléphetnek. A túlstimuláció másik hátránya, hogy a gyógyszeres kezelést követően az esetek 20-40%-ában többes terhesség alakulhat ki otthoni együttlét vagy inszemniciót követően. Ebből kifolyólag rendkívül fontos, hogy a megfelelő javallatok betartásával egy tapasztalt szakorvos végezze a kontrollált petefészek-stimulációt. A kezelés ideje alatt ismételt ultrahangvizsgálatokra és több hormonszint mérésre is szükség lehet, mivel ezen vizsgálatok révén a kezelés még inkább személyre szabott, illetve hatékonyabb lesz.