Kezelés

PICSI

A PICSI az ICSI eljárás módosított változata, amely során a petesejtbe csak érett és jó termékenyítőképes spermiumok kerülnek. A hialuronsavhoz való kötődés alapján történő előzetes szelekció biztosítja, hogy nagyobb valószínűséggel genetikailag ép spermiumok kerüljenek beinjektálásra a petesejtbe, növelve a sikeresség esélyét.

Sejtbank

Sejtbank: a termékenység megőrzésének lehetősége

A klinika szolgáltatásai közé tartozik, az embriók tárolására, mélyfagyasztásos körülmények között. Hasonló módszerrel spermát is tárolunk, mindezt a klienseik kérésére.
Ez a szolgáltatás azon férfi pácienseknek segítségére szolgál, akik kemoterápiás kezelés előtt állnak, de a jövőben tervezzük ezen ok miatt a női termékenység megőrzését is ( petesejtek, illetve embriók mélyhűtve tárolását)

Mikromanipuláció (ICSI)

Mikromanipuláció: A hímivarsejt bejuttatása a petesejtbe mikromanipulátorral

A mikromanipuláció múltja

Az in vitro fertilizáció elterjedése megoldotta azon meddő párok problémáját, ahol a meddőség hátterében a petevezetékek korábbi betegsége vagy azok hiánya állt, valamint az enyhe andrológiai probléma által okozott meddőséget.
Súlyosabb andrológiai rendellenességek , illetve egyes immunológiai hátterű meddőségi állapotok esetén az IVF során is rendkívül alacsony maradt a megtermékenyítési arány, vagy nem is jött létre. Az  ilyen esetben a hímivarsejt nem képes áttörni a petesejt glikoprotein membránját (a zona pellucidát), a kutatók először megpróbálták egy vékony tűvel felhasítani a membránt, majd egy olyan módszert fejlesztettek ki, amely révén a hímivarsejt behelyezhető a glikoprotein membrán alá. A megtermékenyítési és a terhességi arány még ennek ellenére is alacsony maradt egészen addig, amíg 1992-ben egy brüsszeli laborban  úgy nem döntöttek, hogy egy ún. mikromanipulátor segítségével közvetlenül a petesejtbe vezetik a hímivarsejtet (intracitoplazmatikus spermium injekció, ICSI). A módszer egyre nagyobb népszerűségre tett szert azt követően, hogy 1995-ben tudományos bizonyítást nyert, hogy  ICSI révén hasonló megtermékenyítési arány érhető el, mint a normális hímivarsejteket alkalmazó hagyományos IVF eljárás révén.


Az ICSI formái és javallatai

Hamarosan arra is rájöttek, hogy a petesejtbe behelyezendő hímivarsejtet nemcsak ejakuláció útján nyerhetik, hanem akár a mellékherén keresztül (MESA – ICSI) vagy közvetlenül a szeminális hámban elhelyezkedő, hímivarsejt-termelő Sertoli-sejtek felszínéről (TESE – ICSI). Ezen felfedezésekkel egyidőben a beavatkozás javallatai is megváltoztak, immáron azon esetekben is alkalmazni kezdték, amikor a hímivarsejt nem tudott a petesejthez rögzülni, és a megtermékenyülés emiatt maradt el, mint pl. az immunológiai hátterű meddőségben (a férfi szervezetében saját hímivarsejtjei ellen antitestek termelődnek vagy a hímivarsejt-ellenes antitestek a nő szervezetében jönnek létre, megakadályozva ezzel a megtermékenyítést)
A módszert néhány olyan esetben is alkalmazták, amikor – megmagyarázhatatlan módon – az in vitro fertilizáció során kevesebb petesejt termékenyült meg. A hímivarsejteknek közvetlenül a mellékheréből vagy heréből történő kinyerése megoldást jelentett azokban az esetekben, amikor a meddőséget az ondóvezeték korábbi fertőzés miatti elzáródása vagy veleszületett fejlődési rendellenessége okozta, vagy a here már csak „foltokban” termel hímivarsejteket. A módszer még szélesebb körben történő elterjedését az is elősegítette, hogy a hereszövetből és a mellékheréből aspirált hímivarsejtek fagyasztásának technikáját 1995-ben kidolgozták, így a férfi partnernél már nem volt szükség ismételt sebészi beavatkozásokra.

Az ICSI eljárás szakaszai

Az alkalmazott gyógyszerek, a petefészkek stimulációs kezelése, a ciklusok monitorozása, a petesejtek ultrahang-vezérelt aspirációja teljesen megegyezik az in vitro fertilizációnál leírtakkal. (Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy az ICSI előtt számos esetben a jövendőbeli apánál alapos kromoszómavizsgálatot végeznek.)
A petesejtek előkészítésének módszere és a megtermékenyítési módszer alapvetően különböző. Egy rövid érési fázist követően a sztereomikroszkóppal megtalált petesejteket enzimatikus kezelésnek vetjük alá és megtisztítjuk az oocytát  a környező sejtektől. Az injekcióra ezt követően kerül sor. Az előkészített (és 400-szorosára nagyított) petesejtet egy kapilláris szerkezettel rögzítjük, majd egy (5 mikron belső átmérőjű) vékony kapilláris tűvel bevezetjük az immobilizált hímivarsejtet a petesejt citoplazmájába. A megtermékenyülés létrejöttének ellenőrzésére a következő napon kerül sor, és a pre-embriók méhüregbe történő behelyezését a harmadik, vagy ötödik napon végezzük – akárcsak a hagyományos in vitro fertilizáció esetében.
A várható sikerességi arány megegyezik a hagyományos IVF esetében megfigyelt terhességi aránnyal, de bizonyos meddőségi központokban enyhén magasabb  sikerarányt tapasztaltak az IVF-hez képest.
A megvastagodott glikoprotein membrán (a zona pellucida) nemcsak a hímivarsejt számára nehezíti meg a petesejttel történő egyesülést, hanem a kifejlődött embrió számára is megnehezíti az esetlegesen megtermékenyült petesejtből való kiszabadulást. Ezen folyamatok megkönnyítése érdekében fejlesztették ki az asszisztált hatching-nek nevezett eljárást.

Asszisztált hatching (AHA)

A „hatching” szó kikelést jelent. A humán embriót egy védőburok, az ún. glikoprotein membrán öleli körül, akárcsak a csirkét a tojáshéj. Az embriónak ki kell bújnia ebből a glikoprotein membránból ahhoz, hogy megtapadhasson a méhnyálkahártyában.
A kibújásra általában az embrionális fázis 5. vagy 6. napján kerül sor. Az előébrény sajnos nem mindig tud saját magától kibújni, néha segítségre van szüksége.
Ezt a speciális eljárást „asszisztált hatching”-nek nevezik, és alkalmazása kizárólag szigorú szakmai kritériumok mellett történhet. Ilyen hatching-re az alábbi esetekben van szükség:
·         Az anya 35 évesnél idősebb,
·         A glikoprotein membrán mérhetően vastagabb az átlagosnál,
·         Az FSH hormon szintje magasabb, mint 10 mIU/ml
·         Fagyasztott/felmelegített embrió transzferéről van szó
·         Már két előzetes, jó minőségű embriókkal végzett transzfer ellenére sem történt teherbeesés a páciensnél.
A zónán mesterségesen létrehozott lyukak nem veszélyesek az embrióra nézve.
Az asszisztált hatching három különböző módszerrel végezhető el. Az első a mechanikai módszer, amely során egy hajszálvékony üvegkéssel bemetszik a glikoprotein membrán felszínét. Más esetben lézerrel ejtenek ugyanilyen bemetszést a glikoprotein membránon.
A harmadik az enzimatikus módszer, amely során a membrán kivékonyodását egy speciális, savas vegyhatású anyaggal érik el.
Az asszisztált hatching alkalmazása megfelelő indikáció esetén jelentősen növeli a megtapadási arányt, ezáltal pedig a sikeres IVF kezelések számát.

Jár-e ez bármilyen fokozott kockázattal az ICSI módszer?

A fentiekben vázoltak ismeretében jogosan merül fel az a kérdés, hogy károsodhat-e bármilyen módon a későbbi újszülött egészsége, tekintve, hogy a gamétákat számos mechanikai és biokémiai hatásnak tették ki. Kellene-e aggódnunk az esetleges fejlődési rendellenességek gyakoribb előfordulásáért? Tekintve, hogy idegen genetikai anyagot (a férj DNS-e) viszünk be a petesejtbe, nem nő meg a kromoszóma-rendellenességek előfordulásának kockázata?
Nos, az első erre vonatkozó vizsgálat eredményeit 1996-ban tették közzé, ez 877 ICSI útján fogant újszülött adatait foglalta összes és bebizonyította, hogy a mikromanipuláció segítségével fogant újszülöttek körében nem nőtt a fejlődési rendellenességek száma, hanem hasonló maradt az átlag népesség körében megfigyelt arányhoz. A másik – 1999-ben végzett – vizsgálat 2995 IVF, illetve 2840 ICSI útján fogant újszülött adatait összesítette. A terhesség időtartama, a születési súly és a koraszülés előfordulási gyakorisága mindkét csoportban azonosnak bizonyult. A veleszületett fejlődési rendellenességek vagy a kromoszóma-rendellenességek gyakoriságát illetően sem figyeltek meg statisztikailag jelentős különbségeket.
Az ICSI útján fogant gyermekek fejlődése, a tanulási képességük, a környezethez való alkalmazkodásuk, illetve beilleszkedési képességük sem különbözött az átlagos lakosság körében megfigyeltektől. Ezen a felületen nem áll lehetőségünkben a teljes vizsgálatot ismertetni, de összegzésképpen a következőket mondhatjuk el: nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az IVF/ICSI újszülötteknek bármilyen szellemi vagy testi problémájuk lenne az átlag népességhez viszonyítva. A mi célunk, hogy a legbiztonságosabb, az orvostudomány jelenlegi állását követő módszerek révén segíthessünk a meddő pároknak, hogy testileg és lelkileg egészséges gyermekük születhessen.

Mélyfagyasztás

Tárolás fagyasztás útján

A termékeny nők életében különböző betegségek kezelési következtében a petefészkek működése károsodhat. Visszafordíthatatlan károsodást okoznak első sorban a citosztatikumos kezelések. Ezeket a gyógyszereket a rosszindulatú daganatok kezelésében használják pld. melldaganat, bőrrák, leukémia, méhnyakrák, petefészekrák korai stádiuma stb). A korai felismerés és s célzott kezelés következtében a női pácienseknek túlélési aránya igen kedvező az életminőség kiváló marad. Az onkológiai kezelés következménye lehet azonban, hogy a petefészek működése a természetesnél hamarabb leáll, jóval az ötven éves életkor előtt petefészek elégtelenség jön létre.

Petesejt tárolása

A pár évvel ezelőtt még kísérleti stádiumban levő módszer napjainkban rutineljárássá vált. Előnye abban rejlik, hogy a petesejt fagyasztással történő tartósítása partner hiányában is megvalósítható.
A petesejt egy nagyobb méretű sejt, mely sok vizet tartalmaz, ez érzékennyé és törékennyé teszi. A sejtekben a fagyasztás következtében kristályok képződnek, ezért speciális anyagokat és fagyasztási módszereket dolgoztak ki az eredmények javítása érdekében. Az úgynevezett lassú fagyasztás és gyors felmelegítés folyamata következtében az embriók túlélési aránya 50%, de a teherbeesés aránya nem éri el a 10% sem.
A petesejtek és preembriók tárolásában egy teljesen új módszer kezd teret hódítani. Ez az u. n vitrifikáció, melynek következtében a túlélési arány 64-69%-ra nőtt és a teherbeesés lehetőségeis jelentősen nagyobb. Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt, hogy bár a részeleges eredmények bíztatóak, nagyon kevés teherbeesésről számolnak be, melyek a fent említett módszerek következtében jöttek létre.

Előébrény tárolása

Ami a munkafolyamatot illeti, a megtermékenyített petesejtek tárolása mélyfagyasztással, az egyik legrészletesebben kidolgozott módszer. A módszerrel tárolt embriók túlélési aránya 35-90%, a beágyazódás aránya embriónként 8-30%, az összterhességek (kumulatív) aránya, többszöri beültetés után meghaladja a 60%-ot.
Megjegyezzük, hogy a módszer kivitelezésének feltétele az, hogy a női páciensnek élettársa illetve férje legyen.
A módszer hátránya lehet, a petefészkek stimulációja (nem alkalmazható nagyon fiatal életkorban), mely pár héttel kitolja az esetleges sugár-, illetve kemoterápia elkezdését. Nem elhanyagolható azon szempont az sem, hogy a hormonkezelés következtében a hormonszint emelkedik, ami a hormonérzékeny daganatok esetén nem közömbös a  progresszió szempontjából.
Összefoglalva: a termékenységet veszélyeztető kezelések elkezdése előtt, a nőknek több féle módszer áll rendelkezésükre, melyek által termékenységük megőrizhetik és utólag gyereket vállalhatnak. Ezen módszerek jelentős része, technikailag pontosan kivitelezett, a megoldások biztonságosak, a mélyfagyasztási módszerek számítógépes vezénylésűek, újabban azonban a precíz kézi munkát igénylő vitrifikációt alkalmazzuk. A módszer hatékonyságáról a páciensek tájékoztatása elengedhetetlen, de fontos az állandó tájékoztatás az egyre aktuálisabb módszerekről, melyek állandó dinamikus fejlődésben vannak.

A számfeletti embriók mélyfagyasztása
(Krioprezerválás, kriokonzerválás)

Ha háromnál több petesejtet termékenyítenek meg, lehetőség van a számfeletti embriók lefagyasztására, melyek egy következő ciklusban beültethetők, ami általában gyógyszeresen nem kezelt ciklus. Ez a lehetőség nagy segítség akkor, ha az  beültetés sikertelen,de akkor is, ha újabb terhességre vállalkozik a leendő kismama. A lefagyasztott embriók 10 évig tárolhatók és felhasználhatók egy második, illetve harmadik beültetésre.

Mélyhűtve tárolás: Vitrifikáció

A kiváló minőségű tápközeg használata nagyszámú életképes embriót eredményez. Ez, valamint az egyetlen embrió beültetését ajánló kezelési terv együttesen hangsúlyozza ki a szám feletti, jó minőségű  embriók vitrifikációjának kiemelt fontosságát.
A vitrifikáció a gaméták és embriók krioprezerválásának gyors fejlődés alatt álló módszere. A vitrifikáció a meghatározás értelmében „egy oldatnak a hűtés során a viszkozitás extrém szintű megemelkedésének következtében létrejövő – jégkristályképződés nélküli – azonnali megszilárdulását jelenti”. A vitrifikáció egy kiváló túlélési arányt eredményező, gyors krioprezerválási eljárás, amely sikerét annak köszönheti, hogy a jégkristályképződés elmaradása miatt alacsonyabb a sejtek károsodásának kockázata. A módszer alkalmazásával a felmelegítéskor akár 88-91%-os túlélési arány is biztosítható. A lefagyasztott embriók 10 évig tálhatók károsodás nélkül.
 

In vitro fertilizáció (IVF)

Az első in vitro fertilizáció útján született gyermek 1978. július 25-én jött világra Angliában és azóta megközelítőleg 6 millió ily módon fogant gyermek követte őt. A megnevezés annak köszönhető, hogy a petesejt és a hímivarsejt találkozására nem a petevezetékben, hanem laboratóriumi körülmények között, egy tenyésztő edényben kerül sor.

Napjainkban az IVF már teljesen elfogadott, rutin eljárásnak számít. Ettől függetlenül nem garantálható, hogy minden egyes alkalommal siker koronázza a beavatkozást. Mielőtt ismertetnénk a sikeres kimenetelt befolyásoló tényezőket, vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent tulajdonképpen a „normális” termékenység fogalma , vagyis egy adott személy teherbeesésének valószínűsége a menstruációs ciklus során, amikor a partnerek egyikénél sem mutatható ki meddőség.

Spontán ciklus alkalmával a teherbeesés valószínűsége nem több, mint 20-25%. Tehát 100 – semmilyen fogamzásgátló módszert nem alkalmazó és rendszeres nemi életet élő - egészséges párból 20-25 nő esik teherbe az első próbálkozást követően. Mesterséges úton nehezen növelhető ez a megtermékenyítési arány.

Az IVF program résztvevőinek meg kell érteniük, illetve el kell fogadniuk, hogy esetenként a párnak ismételt, hosszú kezelésre lehet szüksége, mivel az IVF eredményessége a természetes úton történő megtermékenyítéséhez hasonló, azaz 20-25%-os. A fertilizációs program közben ugyanakkor rövidebb vagy hosszabb – bármilyen kezelés nélküli – szünetek beiktatására is szükség lehet azokban az esetekben, amikor a ciklusok nem megfelelőek az IVF-hez, vagy más okból kifolyólag nem alkalmazható a kezelés.

Fiziológiás körülmények között az ovuláció pillanatában a petesejt kiszabadul a petefészekből, majd a petevezetékben egyesül a hímivarsejttel és öt napos vándorlást követően megérkezik a méh üregébe. Sajnos előfordulhat, hogy számos okból kifolyólag – a petevezetékek organikus vagy funkcionális elváltozása, endometriózis, sikertelen inszeminációk, ismeretlen eredetű meddőség miatt – a petesejt nem képes eljutni a méhüregbe és a fentiekben vázolt megtermékenyítési folyamat egyáltalán nem jöhet létre.

Az in vitro fertilizáció alkalmával a petevezeték szerepét a laboratóriumban megteremtett körülmények veszik át. Itt kerül sor a petesejt megtermékenyítésére a gondosan előkészített hímivarsejtekkel, amit a pre-embriók tenyésztése, majd azoknak a méhnyakon keresztül a méh üregébe történő behelyezése követ.
Mivel kórházi beutalást nem igényel, az IVF-ET beavatkozást világszerte ambuláns körülmények között végzik el.
Legfontosabb fázisai nagyvonalakban a következők:
  1. A petefészkek gyógyszeres kezelése, kontrollált petefészek-stimuláció;
  2. A stimuláció ultrahangos és hormonális követése;
  3. Az érett petesejtek hüvelyen keresztül, ultrahangos kontroll mellett történő leszívása;
  4. A megtermékenyítés és tenyésztés folyamata
  5. Az embriók behelyezése a méh üregébe;
  6. A terhesség kimutatása.

A petefészkek gyógyszeres kezelése

Az elmúlt 20 év során több kezelési tervet is kifejlesztettek abból a célból, hogy a ciklus alatt a petefészkeket több (általában 6-12) jó minőségű, azonos érettségi fokú petesejt (oocita) termelésére ösztönözzék. A stimuláció korábban leggyakrabban alkalmazott módszere abból áll, hogy a petefészkek működését először leállítjuk (down-reguláció), majd hormonok beinjekciózása révén újraindítjuk az ovulációt. Ezzel a kezelési módszerrel megelőzhetjük a petesejtek idő előtti kiszabadulását a petefészkekből, illetve a kedvezőtlen hormonhatások kialakulását, amelyek negatívan befolyásolnák az embriók túlélését (és ennek következtében a teherbeesési arányt). Mivel ezen típusú stimulációkor gyakoribb a túlstimuláció valószínűsége, intézetünkben betegbarátabb protokoll a kezelés első lépcsője.  

Az alkalmazott hormonkészítmények hasonlóak a női szervezetben a természetes menstruációs ciklus során termelődő hormonokhoz, így nincsenek káros hatásaik a női szervezetre vagy a follikulusban termelődő petesejtre nézve. A kezelés következményeként ritkán ciszták alakulhatnak ki a petefészekben.  Bár kezelés nélküli hét alatt ezek a ciszták visszafejlődnek, de ebben az esetben a stimulációs kezelés felfüggesztésére van szükség. A kezelést akkor is meg kell szakítani, ha a petefészkek nem a várt módon reagálnak a hormonkezelésre és a follikulusok nem kielégítő módon fejlődnek. Az ovuláció kiváltására használt gyógyszerek egy részét tabletta, a többit pedig injekció formájában alkalmazzuk. A nőgyógyásztól kapott utasításokat követve a páciens az otthonában is elvégezheti a kezelés első fázisát, hiszen a stimulációra használt injekció döntő többséges öninjekciózásra alkalmas.

A stimuláció követése

A stimulációra használt hormonok (gonadotropinok) - amelyeket vizeletből nyernek vagy géntechnológiával állítanak elő az ún. rekombináns hormonok esetében – többszörös ovulációt képesek előidézni. A napi szinten alkalmazott gyógyszerek hatását részben a hormonszintek mérésével, részben ultrahangvizsgálatok révén szükséges ellenőrizni. A stimuláció adott napjától kezdődően  - általában a 6. naptól – a párnak két-három  naponta el kell mennie a klinikára, ahol a kezelés hatékonyságának kiderítése érdekében ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a follikulusok növekedését. A megfelelő rendszerességgel történő ellenőrzés révén követhető, illetve megbecsülhető a follikulusok száma, mérete, illetve növekedésük üteme. Amint a follikulusok elérik a szükséges méretet, a páciens előre meghatározott időpontban HCG (humán choriogonadotropin) injekciót kap. Ezzel érjük el a follikulusokban található petesejtek végső érési fázisát. A petesejtek leszívására (ultrahang vezérelt punkció ) körülbelül 35-36 órával a HCG injekció beadását követően.

Punckió (A tüszőfolyadék és a petesejtek leszívása)

A tüszőfolyadék és petesejtek (punckió útján), hüvelyen keresztül, ultrahangos kontroll mellett történő kinyerésének módszerét 1985 óta széles körben alkalmazzák. Ez a beavatkozás általános érzéstelenítést igényel, így az érzéstelenítést megelőző 6 órában már tilos bármilyen ételt vagy italt fogyasztani. Folyamatos ultrahangos követés mellett a follikulus falán keresztül egy vékony tűt vezetnek be. Ezután annak leszívott tartalmát egy zárt rendszeren keresztül egy steril gyűjtőcsőbe vezetik.

A leszívott tüszőfolyadékot az embriológus sztereomikroszkóp alatt megvizsgálja. Amennyiben petesejtet talál, azonnal belehelyezi azt egy – a páciens nevével ellátott – laboratóriumi tárolóedénybe, amely speciális tápoldatot tartalmaz. Az edényeket egy olyan inkubátorba helyezik, amely testhőmérsékletű és gáz halmazállapotú környezetet képes folyamatosan biztosítani és a hímivarsejttel történő megtermékenyítés pillanatáig tárolásuk ebben történik. Közvetlenül a petesejtek kinyerését megelőzően vagy a beavatkozás közben a férfi partner egy erre a célra kijelölt helyiségben ondómintát ad. A lehető legjobb minőségű sperma biztosítása érdekében 3-5 napos szexuális önmegtartóztatás szükséges. A megtermékenyítéshez a spermát laboratóriumi körülmények között készítik elő és néhány órával a punkciót követően egy cseppnyi ondót adnak minden egyes petesejthez, ezt követően pedig az edényeket visszahelyezik az inkubátorba. Az edények az inkubátorban egymástól elkülönített fiókokban tárolhatók, nagyon szigorú azonosítási szabályok mellett.

Az embriók tenyésztése

A megtermékenyülés nem egy másodperc alatt megy végbe, hanem egy sor biofizikai és biokémiai folyamat eredménye. Szoros egyesülésüket követően az anyai és apai kromoszómák átrendeződnek és létrejön a megtermékenyített petesejt, az ún. zigóta. A zigóta mindössze rövid ideig marad egysejtű állapotban, hamarosan megkezdődik osztódása és létrejön a pre-embrió.

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a megtermékenyítés folyamata teljesen természetesen módon megy végbe a testen kívül is, ugyanúgy, mint normál körülmények között a szervezetben!
Az osztódás folyamata során az embrió mérete nem változik, mindössze az őt alkotó sejtek száma növekszik. Hetvenkét órával a sikeres megtermékenyítést követően az embrió eléri nyolcsejtes állapotát és ilyenkor már beültethető a méhüregbe.

Az embrió transzfere a méhüregbe

Az embriótranszfer (ET) egy egyszerű és fájdalmommentes, érzéstelenítést nem igénylő eljárás. A leggyakrabban a harmadik (más esetben a punkciót követő ötödik) napon egy vékony, egyszer használatos steril teflon katétert vezetünk be a méh üregébe. A beágyazódás valószínűségének növelése érdekében nem egy, hanem – a páciens kérését is figyelembe véve – több (legfeljebb három) embrió beültetésére kerül sor.  Az embriótranszfer során kizárólag a teljes bizonyossággal megtermékenyült és szabályos fejlődést mutató pre-embriókat ültetik be a méhüregbe. Ezzel nem zárható ki a későbbi vetélés, szövődményes (kóros) terhesség, valamint a fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázata. Az utóbbi kizárásának céljából a terhesség első harmadában genetikai vizsgálat elvégzésére kerülhet sor. Az embriótranszfer befejezése után a páciens néhány órát ágyban pihen, majd hazamehet. A szám feletti, megfelelő minőségű embriókat kontrollált fagyasztással tartósítjuk.

Két héttel később vérből vagy vizelet terhességi tesztet végzünk és pozitív eredmény esetén 10 nappal később ultrahangvizsgálatra kerül sor. Ha a vizsgálat egyértelműen megerősíti a terhesség jelenlétét, a párt nőgyógyászhoz küldik a terhes nő nyilvántartásbavételének céljából.

Előnyök és hátrányok

Mit mondhatunk el az IVF-ET eljárás előnyeiről? Először is, a megtermékenyítés egyértelműen megerősíthető és a transzfer során kizárólag normális, jó minőségű embriók kerülhetnek a méh üregébe. Egy másik előnye az lenne, hogy még az ismeretlen eredetű meddőséggel járó esetekben is nagyon magas teherbeesési arány érhető el. Természetesen, mint minden beavatkozásnak, ennek is nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Az első említésre méltó szempont az, hogy a beavatkozás rendkívül drága eszközöket igényel, így a kezelés mindössze néhány központban végezhető el: a pároknak néha nagy távolságokat kell megtenniük ahhoz, hogy problémájuk megoldódhasson. Több embrió beültetése esetén megnő a többes terhesség kockázata, ami a koraszülés gyakoribb előfordulása miatt gondos követést igényel a terhességi időszak közepétől kezdődően. Végül, de nem utolsósorban azt is meg kell említenünk, hogy úgy a stimulációhoz használt minőségi gyógyszerek, mint maga a teljes eljárás nagymértékű anyagi áldozatot követel a meddő pár részéről.

2018 Copyright © www.fivmures.ro, All Rights Reserved | Powered by: 4M Concept Studio.