Intrauterin inszeminació

Mit jelent az intrauterin inszemináció (IUI) fogalma?

A természetnek néha segítséget kell nyújtani egy várandósság létrejöttéhez és az orvos segíthet azáltal, hogy egy vékony, rugalmas műanyag csövön keresztül a spermát közvetlenül felvezeti a méhbe. Ezt az eljárást intrauterin inszeminációnak (IUI), vagy a férfi partner ondójával történő mesterséges megtermékenyítésnek hívják és alkalmazása révén növelhető a petesejt megtermékenyülésének aránya a hímivarsejttel történő találkozását követően.

Mikor alkalmazzák az IUI-t a meddőség kezelésében?

Az IUI az alábbi helyzetekben hasznos:
  1. A nőnek a méhnyaknyákot érintő problémája van – előfordulhat például, hogy az elégtelen mennyiségű vagy nem megfelelő közeg a hímivarsejtek számára. Az intrauterin inszemináció (IUI) révén a sperma túljut a nő méhnyakán és egyből a méh üregébe kerül.
  2. A férfi szervezetében ellentestek termelődnek a saját hímivarsejtjei ellen. Az ellentestek által megkímélt, „jó” hímivarsejteket laboratóriumban elkülönítik, majd felhasználják az IUI során.
  3. Ha a férfi nem képes a partnerének hüvelyébe történő ejakulációra. Ennek általában olyan lelki probléma áll a hátterében, mint az impotencia (az erekció elérésének és fenntartásának képtelensége) és a vaginizmus (a hüvely izmainak akaratlan görcse, amely lehetetlenné teszi a penetrációt);vagy a hímvessző anatómiai rendellenessége, úgymint a nem korrigált húgycsőhasadék;vagy ha a férfi deréktól lefele bénult.
  4. A férfi retrográd ejakulációban szenved, amely során az ondó a húgyhólyagba kerül ahelyett, hogy kilövellne a hímvesszőből.
  5. Ismeretlen eredetű meddőség, mivel az IUI növeli a petesejt és hímivarsejt találkozásának esélyét.
  6. Ha a férj hosszabb ideig van távol a feleségétől (például hajón vagy külföldön dolgozik), spermája lefagyasztható és spermabankban tárolható, így a feleség akár a távollétében is megtermékenyíthető lehet.
  7.  Enyhe fokú endometriosis esetén  ( stádium I.)
Ez a beavatkozás nem ajánlott az alacsony hímivarsejt-koncentrációval vagy alacsony motilitású hímivarsejtekkel rendelkező férfiak esetében, mivel ilyen esetekben rossz a sejtek működő és életképessége is.

Mi a mesterséges megtermékenyítés (MM) menete?

Az MM módszerei
Az MM-nek számos módszere létezik. A legkezdetlegesebb és legegyszerűbb technika abban áll, hogy a teljes ondómennyiséget egy fecskendővel a hüvelybe juttatják. Ezt még a partnerek saját maguk is elvégezhetik otthon, a hálószobájukban. Ezt nevezik önmegtermékenyítésnek. Ettől függetlenül ennek csak történelmi hagyományai vannak, ha egy meddőségi problémát próbálunk megoldani vele. Az egyetlen javallata talán az lehet, amikor a férfi partner nem képes közvetlenül a hüvelybe ejakulálni. Bár még vannak orvosok, akik alkalmazzák ezt az eljárást, ezzel nem képesek,vagy igen alacsony hatásfokkal  valódi segítséget nyújtani a hozzájuk forduló párnak.

Ennek a módszernek a finomított változata az, amikor az ejakulátumnak csak egy részét használják (split ejakulatum) . Az ejakuláció során előtörő ondómennyiség első része a leggazdagabb hímivarsejtekben. Ez azért van így, mert a hímivarsejtek úgymond „szörföznek” az ondófolyadék által létrehozott hullámokon, amely így szállítja őket a külvilág fele. A férfinak önkielégítést kell végeznie egy 2 részes tartályba, úgy, hogy az ejakulátum első fele az egyik tartályba, míg a maradék a másodikba kerüljön. Az első edény tartalmát őrzik meg és használják fel a mesterséges megtermékenyítés során. Ez a módszer az esetek kis százalékában alkalmazható (például abban a nem túl gyakori esetben, amikor a nagy mennyiségű ondófolyadék miatt „felhígul” az ondó;vagy olyan helyeken, ahol nem adottak a sperma feldolgozásához szükséges laboratóriumi körülmények).

Hogyan végzik az IUI-t?

Intrauterin inszemináció (IUI)
Ezen módszer lényege, hogy az ondófolyadékból laboratóriumi körülmények között preparált hímivarsejteket közvetlenül a méhüregbe fecskendezik. Az ondó közvetlenül a méh üregébe történő juttatása nem javasolt, mivel az ondó különböző kémiai anyagokat (prosztaglandinokat) és fehérvérsejteket tartalmaz, amelyek súlyos görcsöket okozhatnak vagy akár a petevezeték gyulladását is kiválthatják.

Mikorra időzítik az IUI-t?

Időzítés
Az IUI időzítése rendkívüli jelentőséggel bír – a leginkább „termékeny időszakban” kell elvégezni, amikor a petesejt éppen a petevezetékben található. Az ovuláció pillanatának hüvelyi ultrahanggal vagy ovulációs tesztekkel történő pontos meghatározása kulcsfontosságú. Egy jó klinikának a hét minden napján elérhetőnek kell lennie, hiszen 1 a 7-hez az esélye annak, hogy az ovulációra vasárnapi napon kerül sor – a petesejtek nem pihennek! Ugyanakkor fontos az ovuláció stimulálása is, hogy a nő több petesejtet termeljen. A szuperovuláció hozzájárul a megtermékenyítés sikerességéhez, vagyis javítja a fogamzási esélyeket azáltal, hogy növeli a petesejt és hímivarsejt találkozásának valószínűségét. A beavatkozás természetesen spontán ciklusban is elvégezhető.

Az IUI-re rögtön az ovulációt megelőzően vagy azt követően igen rövid idővel kerül sor. A férfi partner önkielégítést végez egy steril gyűjtőedénybe – lehetőleg a laboratóriumban vagy a klinikán, betartva a legalább három napos előzetes szexuális önmegtartóztatást, hogy a hímivarsejtek száma a lehető legoptimálisabb legyen. Egyes férfiaknak jelentős nehézségeik lehetnek akkor, amikor megadott időre kell ondómintát adniuk, az erős stresszhelyzet és a „megfelelési kényszer” miatt. Ezen férfiak esetében segíthet az, ha már egy előzőleg lefagyasztott mintát használnak a megtermékenyítéshez. Az erekció elérésében stimuláns gyógyszerek, vagy akár egy vibrátor használata is segíthet.

Az ondófolyadékból speciális laboratóriumi technikák segítségével választják ki a legjobb minőségű hímivarsejteket. Ez a szeparálási eljárás körülbelül 1-2 órát vesz igénybe. A tényleges megtermékenyítés  egyszerű és mindössze pár percet igénylő beavatkozás. Fájdalommal nem jár, viszont minimális diszkomfort érzéssel járhat. A nő a vizsgálóasztalon fekszik és a hüvelyébe egy vizsgálótükröt helyeznek. Az orvos egy vékony műanyag csövön (katéteren) keresztül felvezeti a spermát a méhnyakon keresztül a méh üregébe. Ilyenkor a nők 1-5%-ában enyhe görcsök jelentkezhetnek. Egyes pácienseknél kis mennyiségű hüvelyi folyás lép fel a beavatkozást követően és ilyenkor azért aggódnak, hogy az ondó szivárog a méhükből. Tudni kell azonban, hogy ez a folyás csak az ovulációs időszakra jellemző bő méhnyaknyák jele és az ondó nem tud „kiesni” a méhből.

Az IUI után nincs szükség különösebb ágynyugalomra. Egyes orvosok 24 óra elteltével megismétlik az inszeminációt. Általában arra biztatjuk pácienseinket, hogy a petesejt és a hímivarsejt találkozási esélyeinek maximalizálása érdekében éljenek nemi életet az IUI éjszakáján és az azt követő 2-3 napon.

Hogyan készítik elő a laboratóriumban az ondót az IUI-hez?

 Az ondó előkészítése:
Az ondó előkészítése során az orvos mozgékonyabb és aktívabb hímivarsejteket tartalmazó, koncentráltabb, viszonylag kisebb mennyiségű ondót nyer. A hímivarsejteket nem lehet túl hosszú ideig tápközegben életben tartani a megfelelő körülmények hiányában, ezért a sperma előkészítését követő gyors inszemináció rendkívül fontos. Ezért van szükség arra, hogy az önkielégítés és a sperma begyűjtése lehetőleg a klinikán történjen, hogy a sperma szállításával ne vesztegessünk értékes időt.

Laboratóriumi technikák:

Az ondó előkészítésére különböző módszerek léteznek és ezek mindegyike speciális laboratóriumi képesítést igényel.
  1. A legegyszerűbb módszer a sperma táptalajjal történő átmosásából áll (centrifugálás, majd az üledék begyűjtése révén), ez viszont gyenge módszernek számít és ezért az alkalmazása nem is ajánlott.
  2. Az ún. felúsztatási módszer során rétegezési technikát használnak, amikoris a kémcsőben egy speciális táptalajt helyeznek az ondóra. A jó minőségű hímivarsejtek felúsznak a táptalajba és 45-60 perc elteltével ezt a részt eltávolítják (a mozgékony hímivarsejtekkel együtt) és a méh üregébe fecskendezik.
  3. A manapság alkalmazott legkifinomultabb módszerek a sűrűség gradiens oszlopot alkalmazzák. Ezzel a módszerrel szétválaszthatóak egymástól a jó minőségű, illetve az immotilis hímivarsejtek, a fehérvérsejtek és a szeminális plazma, mivel ezek mind könnyebbek, mint a mozgékony hímivarsejtek. Ez a módszer biztosítja a mozgékony hímivarsejtek lehető legnagyobb arányban történő kinyerését és ez képviseli a manapság alkalmazott standard technikát, különösen a gyenge minőségű ondóminták esetén.

A legújabb előrelépések az IUI kezelés terén

Legújabb előrelépések
Az elmúlt évek során az orvosok különböző kémiai anyagok hozzáadásával próbálták az előkészített hímivarsejtek mozgékonyságát javítani, és ezáltal növelni annak esélyét, hogy azok elérjék célukat. Ilyen anyag többek között a koffein vagy a pentoxifillin, és ezek akár hasznosnak is bizonyulhatnak egyes páciensek esetében. Az IUI közben a spermát a méh üregébe fecskendezik annak reményében, hogy innen majd továbbhaladnak a petevezetékek felé, ahol megtermékenyítik a petesejtet. De akkor miért ne lehetne közvetlenül a petevezetékbe fecskendezni a hímivarsejteket, ahol a petesejt már várja őket? Ez a módszer régebben nagyon nehezen kivitelezhető volt a petevezetékek rendkívüli vékonysága miatt. Manapság már speciálisan kifejlesztett katéterek (ún. Jansen-Anderson katéterkészlet) segítségével ez elvégezhetővé vált a klinikán. Ily módon az átmosott sperma ultrahangos kontroll mellett közvetlenül a petevezetékbe juttatható, érzéstelenítés vagy műtét nélkül. Ezt intratubális inszeminációnak  - más néven SIFT-nek (intratubális spermium transzfer) – nevezik. A terhességi arány azonban ezzel a módszerrel sem magasabb, mint az IUI esetében, ezért jelenleg még ritkán végzik.

Lelki problémák

 A meddő férfiak számára frusztráló lehet, illetve önbizalomvesztést okozhat, hogy orvosi segítségre van szükségük egy olyan élethelyzetben, amelyben egy „normális férfinak” magától is boldogulnia kellene. Ez főleg olyankor van így, ha folyamatosan más, nemzőképes férfiakhoz hasonlítják magukat, akik saját maguktól is képesek megoldani problémáikat. Ezen kívül az is bűntudatot okoz bennük, hogy feleségüket ki kell tenniük az inszeminációval járó fájdalomnak és kellemetlenségeknek. A nők pedig haragot érezhetnek partnerük iránt a meddőségi problémáik miatt. Az inszemináció miatt a partnerek akár úgy is érezhetik, mintha valaki „beavatkozott” volna a nemi életükbe és ez a közöttük levő intimitásra is hatással lehet.Lelki problémák esetén pszichológus segítsége is igénybe vehető.

Milyen mértékben sikeres az IUI kezelés?

Az IUI sikeraránya számos tényezőtől függ. Mindenekelőtt a meddőség hátterében álló okok a legfontosabbak. Így például sokkal nagyobb az esély a megtermékenyülésre azon férfiak esetében, akik normális hímivarsejtszámmal rendelkeznek ugyan, de nem képesek a közösülésre, mint azoknál, akiknek az alacsony hímivarsejtszám miatt van szükségük IUI-re. Ezen kívül a női meddőségi tényezők is fontos szerepet játszanak. Ha a nő 35 évesnél idősebb, a sikeres terhesség esélye jelentősen alacsonyabb. Általánosságban elmondható, hogy az egy ciklus során tapasztalt sikerarány 10 és 15% között változik;4 kezelési ciklus után pedig az összesített megtermékenyülési arány 50%-os. Érdemes megemlíteni, hogy természetes fogantatás esetén is 15-25% a megtermékenyülés valószínűsége egytermékeny hónapban. Amennyiben azonban az IUI jelenti a járható utat egy adott pár számára, akkor az 4 kezelési cikluson belül általában már sikerrel jár. Ha a teherbeesés nem sikerült ennyi alkalom után, az IUI sikeressége az adott párnál már nagyon valószínűtlen. Ilyen esetben az asszisztált reprodukciós eljárások egyéb formáját (IVF/ICSI) kell fontolóra venni.

Melyek az IUI kezelés kockázatai?

Az IUI legnagyobb kockázata jelenleg a többes terhesség lehetősége. Mivel a pácienst petefészek-stimulációs kezelésnek vetik alá, előfordulhat, hogy több, mint egy petesejt termékenyül meg, ez pedig kettős, hármas vagy akár négyes terhességhez vezethet. Az orvos nem tudja pontosan befolyásolni a növekedésnek induló follikulusok és a belőlük kiszabaduló petesejtek számát, ezért a többes terhesség kockázata tulajdonképpen magasabb az IUI esetén, mint az IVF-et követően. Ha túl sok follikulus indul növekedésnek, a stimulációs ciklust fel is függeszthetik. Előfordulhat az is, hogy a kezelési ciklust nem hagyják veszni, hanem végül IVF-et alkalmaznak. Ez költséghatékony módszernek bizonyulhat, mivel nagyobb számú egészséges petesejtet lehet így begyűjteni.
Az ilyen típusú kezelést (mesterséges megtermékenyítést) biztosító klinikákon általában lehetőség nyílik a páciensek követésére, hormonvizsgálatok és ismételt ultrahangvizsgálatok elvégzésére.
Az IUI másik fontos kockázata abban áll, hogy alternatív módszerek (in vitro fertilizáció) hiányában számos nőgyógyász rengetegszer megpróbálkozik a mesterséges megtermékenyítéssel. Ez nagyon kiábrándító és frusztráló lehet a meddő pár számára, akik végül elveszítik az orvosokba és az egészségügyi szolgáltatásokba vetett bizalmukat. Ezen eljárás során gyakran felmerülő probléma, hogy sok nőgyógyász akkor is kitart az IUI mellett, amikor a férfinál alacsony a hímivarsejt szám (oligospermia). Még annak ellenére is alacsony a sikerarány, hogy a befecskendezett spermát előzetes feldolgozásnak vetik alá és az így sokkal koncentráltabb lesz, mint az ejakulált sperma;ilyen esetekben sokkal hasznosabb opció lehet az IVF-fel kombinált ICSI. 

2018 Copyright © www.fivmures.ro, All Rights Reserved | Powered by: 4M Concept Studio.